Tudatos húsevés, avagy falak nélkül más a világ

Amit alább leírok azt, nem úgy írom, hogy jobb, vagy helyesebb nézőpontot erőltetnék rád szemben egy rossz és helytelen véleménnyel. Egyszerűen egy másik nézőpontot szeretnék megmutatni, hogy esetleg legyen nagyobb éberséged, hogy miből választhatsz.

Beszélgettünk. Kajáról, halálról, tudatosságról, spirituális nézőpontokról, tudatosságról.

Valaki kifejtette: A hús negatív rezgésű, lehúzó, káros energia. Bár, ha berögzítetted, hogy anyu a húslevesét milyen szeretettel főzte neked, ez egy kicsit enyhít azon, hogy “dögteát” fogyasztasz, tele a haláltól rettegő állat rezgéseivel. Meg arról is beszélt, hogy mivel spirituális lények vagyunk, tulajdonképp nem is kéne félni a haláltól, mert az csak spirituális hazatérés.

És hányan osztják még ezeket a nézőpontokat? Sokan. És mégis lehetne rajta finomítani, nem is keveset.

Miközben felemeljük a rezgéseinket, alacsonyról a magasba, nem árt, ha ránézünk: a tudatosság, az egységközösség mindent magában foglal. Az alacsony rezgéstől a magasig. A tudatosság nem egy állapot, egy magas rezgés, hanem az, ami tudatában van minden rezgésnek, minden állapotnak. Nem egy pozíció, hanem a tér. A bipolaritás, mániás depresszió pont abból születik, hogy valami felfokozott állapotot azonosítasz a tudatossággal, és ha azt elveszted, jön a depi.

Mi történne a szép spirituális elképzelések helyett a tudatosságot választanánk? Lehet, hogy hasonló dolgokra jutnánk, de az is lehet, hogy homlokegyenest az ellenkezőjére! (Minden az ellenkezője annak, aminek látszik, semmi nem az ellenkezője annak, aminek látszik)

Mi van, ha a halál nem spirituális hazatérés? Mi van, ha a lényedben most vagy otthon? Se meghalnod, se tanulnod, se öntökéletesítened nem kell, mert most végtelen lény vagy. A halál nem tesz jobbá, bölcsebbé, sem nem hazatérés. Ne daraboljuk fel a lényünket sehogy, mert odajutunk a világ legrövidebb zen viccéhez: Megy a csiga hazafelé.

A tested nem elválaszt a teljességtől, hanem része annak.

Az élet és a halál csak az elkülönült nézőpontból jelent valamit. (Oké, a halál pillanata-folyamata ad egy lehetőséget: mivel épp elválik tőled egy csomó minden, ami lekötötte a figyelmed, esélyed van felismerni azt, hogy mi van a duális nézőpontból fakadó ragaszkodásokon túl. De ez minden pillanatban ott van, nem csak akkor, amikor látszólag elvesztesz valamit!)

Mivel falakat húzunk fel, az ítéleteinkkel és nézőpontjainkkal, általában nem vállaljuk az azzal való szembesülést, ami valójában ott van. A tudásunk, az éberségünk helyett hiedelmekhez fordulunk. Néha abban hiszünk egy fal mögül, ami valójában van, de nem engedjük le a falat, mert hátha mégsem úgy van! Inkább hiszel, vagy inkább tapasztalod, megéled? Ez a nagy kérdés!

Az egyik ilyen felhúzott fal az állatok kérdése. Mutatnék egy dögteán túlmutató lehetőséget!

Falak nélkül kérdezd meg egy állattól, hogy mi a véleménye a halálról? Meglepő lehet a válasz! A tehén, akinek az a nézőpontja, hogy belőle lesz a legjobb hamburger. De ha ez durván túl van azon, amit be tudsz fogadni, akkor kérdezd meg a betévedő bogarat, legyet: azért jött, hogy meghaljon, és végre letegye ezt a testet, vagy inkább kimegy a teredből? És ha ténylegesen falak nélkül, nézőpont nélkül vagy jelen, akkor azt tapasztalod, hogy kimegy magától, vagy megáll és várja, hogy lecsapd! Ugyanis veled ellentétben neki nincs nézőpontja arról, hogy halál! „Új testet kapok! Hogy lehetne ettől is jobb?”
Egyszer egy hatalmas csigát Balin arrébb tettem a gyalogútról a sötétben, nehogy rálépjenek és megöljék. Mire mentünk visszafelé az úton, már megint ott volt, ahonnan eltettem. Ránéztem: Hát te meg akarsz halni? Ott hagytam. Tán három lépést tettünk a sötétben, amikor hatalmas reccsenés, és valaki rálépett!
Egy barátom úgy horgászik, hogy azt mondja: ki az, aki lépne tovább halacskák? Akassza magát a horgomra, aki úgy érzi! Ötször annyi halat fog, mint a többiek!
Egy ausztrál disznótenyésztő félig ridegtartásban az erőben tartja a jószágait. Az első alkalommal, amikor a vágóhídra menő kamiont töltötték fel, volt egy, amelyik mindenáron elmenekült, és végül hagyták, ha fusson el az erdőbe. Ekkor feltéve néhány kérdést, kialakították azt a rendszert, hogy minden alkalommal, amikor jön a kamion, önkéntes a felszállás. A disznók közül néhány kimegy az erdőbe, a többi felszáll a kamionra. És amelyik nem szállt az egyik alkalommal, megy a következővel.

Oké, akkor mi van azzal a szenvedéssel, kegyetlenséggel, amit a vágóhidak, a szállítás során tapasztalnak? Nos, ha képtelen befogadni valaki egy hozzájárulást, akkor vagy lemond, vagy elvesz. Ezt csinálja az emberiség a Földdel, mindennel. A lovak hozzájárulása nélkül teljesen más lett volna az emberi történelem. Nem lett volna se kalandozó magyarság, se kereskedelem, és egy csomó más dolog. De nem bírjuk befogadni, hogy hozzájárulások akarnak lenni: ezért keményen betörjük a lovakat. Kemény csávó vagyok, leigázom, engedelmességre kényszerítem! Mi lenne falak nékül? Egységközösség? Kölcsönös hozzájárulás? Szerencsére egyre több helyen közelítenek lósuttogó módjára, nem erőszakot téve rajtuk! Kiderül, hogy magától is csinálná, ha szépen kérnék!
Mi kéne, hogy felismerjük, rengeteg állat a húsával is hozzájárulna, és lehet ezt tisztelettel, befogadással is kezelni. Akkor nem kell rájuk vetíteni az ellenállást, aztán pedig letörni bennük azt, amit rájuk vetítettünk.

És mi van, ha nem dögteának nevezem, alacsony rezgésűnek nyilvánítom a húslevest, hanem hálás vagyok? Ha azzal, hogy élvezem, örömömet lelem benne, és befogadom, hozzájárulás vagyok az állatnak? És tudom, hogy már most túl vagyok ezzel az írással sokaknál azon, amit be tudnak fogadni, de teszek rá még egy lapáttal: falak nélkül még az idő is másképp létezik. A nagyrabecsülésemmel visszafelé is hatással lehetek az állat életére. (Tudom, a retrokauzalitás elvileg kvantumszintű dolog, de mi van, ha több dolgok vannak, mintsem azt álmodni képes az elméd? Tán lépj túl rajta és menj a lényed tudásába!)

Szóval mi van, ha ez választás kérdése? Ha vega vagy, jó neked! Csak így tovább! Lehetne falak, elutasítás, ítéletek és spirituális felsőbbrendűség nélkül? A falaid legalább annyira ártalmasak lehetnek, mint azé, aki közömbös, ellenséges világban küzd és kegyetlenkedik az állatokkal.

Mi van, ha kitárjuk a szívünket, a lényünket, és onnan működünk?

Vedd egybe életed-halálod: a teljesség legyél te magad!

Előadás a témában

Kategória: Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*